Fagy

Az az igazság, hogy nem vagyok túl nagy rajongója az intróknak. Sőt, az esetek túlnyomó többségében totálisan funkciótlannak, oda nem illőnek találom az albumok elejére odabiggyesztett kis rövidkéket. Még szerencse, hogy az általam favorizált stílusokban viszonylag ritkán élnek ezzel a megoldással a zenekarok. Üdítő kivételek persze itt is akadnak, mint például a klasszikus Emperor album, az Anthems to the Welkin at Dusk első trackje, az Alsvartr (The Oath). Ez egy igen jól sikerült felvezető, amely nélkül az őt követő Ye Entrancempirium sem lenne az, ami. Ha ez utóbbi számot csak úgy szólóban hallom, mindig hiányolom előle az a „O’ Nightspirit! I am at one with thee. I am the eternal power. I’m the Emperor” kiáltást, meg úgy magát az egész szerzeményt. Persze itt is működik a vica-versa dolog, ugyanis tuti megőrülnék, ha az Alsvartr adrenalinpumpáló lezárása után nem csapna azonnal fülön minden idők egyik legjobb black metal nótájának kezdőriffje. Na, de legyen elég ennyi mára az Emperorból, pláne, hogy a címben említett, a legjobb intro díjat én bíz nem is nekik ítélném, (feltéve ha létezne ilyen díj) hanem egy másik északi hordának, a svéd Mörk Gryning-nek, mégpedig a Tusen år har gått című albumuk nyitásaként elkövetett Dagonért. Ahogy a korábbi Catacombs írásomból kiderülhetett, mondhatni, hogy nem vetem meg Lovecraft művészetét, és láss csodát világ, megint olyan zenéről írok, melyet a hajdan volt horrorszerző inspirált. Na jó, ez ebben a formában egyáltalán nem biztos, tekintve, hogy Dagon nevével több különböző mitológiában is találkozhatunk, és nekem semmi bizonyítékom nincs arra, hogy a svédeket éppen a Lovecraft által teremtett Dagon ihlette meg, de az biztos, hogy én akárhányszor hallom ezt a nótát, mindig egy a vízből kiemelkedő, hatalmas és iszonyatos vízi szörnyet képzelek magam elé. (ehe, na ez kicsit banálisan hangzik, de kit érdekel, ez van) Illetve, nem én képzelem, hanem a zene láttatja velem, és ez az igazán nagy szó. Nyilván bejátszik a prekoncepció is, de ezt egy cseppet sem bánom. Csak mert olyan jó. Most, a post írása közben, már jó párszor meghallgattam a számot, és egyáltalán nem unom. Ilyen más intróval sosem fordulhatna elő. Persze vegyük észre, hogy a postban említett két nóta, nem is intro néven fut, vagyis kvázi saját jelentéssel is bírnak, nem csupán a „na basszunk mán oda, valami félelmetes zörejt, vagy egy kis szintitémát a 8 szám elé, csak hogy legyen ott valami” jellegű hülyeség nevében fogantak. Ilyen kreatív cucc jöhet még sok, de az agyatlanságtól kéretik megkímélni. Köszönöm.