Fagy

Az Abigor 1999-es lemezét régebben is meghallgattam már néhányszor, különösebben mély nyomot nem hagyott bennem. Nem úgy ezúttal. Valami kora esti háttérzenét kerestem, hogy kellemesen teljen a vecsernye időszaka, és valamilyen okból emellett a lemez mellett döntöttem. Jó döntés volt, alig hallgattam mást pár napig.
Az Abigor 1993-ban alakult osztrák zenekar, a két alapító tag (és azóta is a zenekar stabil magja) Peter Kubik és Thomas Tannenberger. Jó néhány lemezük megjelent a 2003-as feloszlásukig. Bő egy éve alakultak újra, és új lemez is van már.
A többi albumukat nemigen ismerem, bár ez valószínű változni fog a közeljövőben. A Channeling the Quintessence of Satan kompromisszummentes black metalt tartalmaz. Sikerrel ötvözi a nyers, ortodox vonalat a dallamosabb hatásokkal. A hangzás kaotikus, kicsit zajos, bár aki korai black metal lemezeket is szokott hallgatni, az ilyesmit szóvá sem tesz. A zene szinte végig igen gyors, gitárdús alapra jön a süvöltő ének (a lemez felvételei közben énekest is cseréltek, Silenius-t Thurisaz váltotta). Én minden számban találtam valami érdekességet, ami miatt újra meg újra meghallgattam az albumot.
A lemez borítóján Albrecht Dürer (1471-1528) metszete látható a Knight, Death, and the Devil. Külön pirospont. Ráadásul Dürer magyar származású.
Végezetül azt ajánlom semmiképpen se hallgassa meg ezt az albumot az, aki nem szereti a nyers, zűrzavaros, sötét hangulatú black metalt. Van ilyen ember egyáltalán?