Fagy

Ha ukrán black metal, akkor Harkov, és elsősorban Nokturnal Mortum, Hate Forest, Astrofaes, Drudkh. A Nokturnal Mortum eddigi hibátlan teljesítménye mellett bennem a legnagyobb nyomot a Drudth első két lemeze hagyta. A Forgotten Legends és az Autumn Aurora megkerülhetetlen klasszikusok, a természetközeli, pogány black metal alapművei. A szláv nemzeti vonal nagyon erős ezekben a művekben, és nem tartom túlzásnak leírni, hogy a dicsőségükre válnak ezek a munkák. Én határozott gyengülést látok az első két albumhoz képest a későbbi lemezeken, bár nem írtam még le véglegesen a 2005-2006-os anyagokat (The Swan Road, Blood In Our Wells, Songs of Grief and Solitude), majd egyszer előveszem még őket biztosan.
Ezek után kaptam kézhez a 2007-es EP-t, az Anti-Urban-t. A cím csillagos ötös, a tartalommal kapcsolatban már nem tudom ugyanezt mondani. Nem nagyon értem ezt a kétszámos kiadványt. Ha elfekvőben lévő nótákról van szó, még csak-csak: adjuk ki őket, hogy ne vesszenek el örökre, de ha az új albumot volt hivatva felvezetni, akkor nem ez a színvonal lett volna a kívánatos. Az első szám tulajdonképpen értékelhetetlen, egy eléggé minimalista téma monoton ismétlődése perceken keresztül, ének nélkül. Félreértés ne essék, a Drudkh-ra mindig is jellemző volt, hogy nem bonyolították agyon a számokat, sokszor hallhattuk ugyanazt a tíz perc feletti számokban, de unalomba soha nem fulladt a dolog, a feeling pedig utolérhetetlen volt. Most ezt egyáltalán nem érzem. A második szám már egy fokkal jobb, bár azt hiszem, ebből is hiányzik az a plusz, ami megmenthetné az EP-t. Összességében csalódott vagyok, azt hiszem meghallgatom az új albumot (Estrangement) néhányszor, remélem tarolni fog.