A fekete fém gyűjteményem eme darabját, még a stílust egyébként kedvelő cimboráim is hajlamosak fehér zajként értékelni. Ha jobban belegondolok, van is némi ráció a véleményükben, hiszen tényleg egy totálisan underground, koszos hangzású lemezről van szó. De hát mit is várhatnánk egy olyan ausztrál fickó szólóprojectjétől, aki valószínűleg évek óta Burzum diétán tarja magát. Bizony-bizony, mint a szintéren oly sok mindenkit, Shane Routot is megihlette Vikernes bátyó művészete. Szerencsére azonban a sok agyatlan kópia helyett itt olyan formában ölt hangot a komor, nihilista hangulat, hogy azt helyenként bizony még a mester is megirigyelhetné. És éppen ezek a hangulati dolgok emelik ki ezt a lemezt a fércmunkák sorából. Négy számon, és majd ötven percen keresztül áramlanak a sötét tónusú riffek Shane gitárjából, de mégsem válik egy pillanatra sem öncélúvá vagy akár unalmassá a zene. Bár ahogy Varg, úgy Shane sem a virtuóz gitárjátéka miatt fog bekerülni a metal történelem évkönyveibe (kétlem, hogy utóbbi valaha is be fog, míg előbbiről tudjuk, amit tudunk…), ám az ilyen típusú zenénél az ember természetesen nem is igényli, hogy lejátsszák neki a csillagokat az égről. A középtempóból szinte sosem engedő duruzsolás – merthogy valljuk be, sok helyen tényleg az – a zene szerény eszközeivel teremti meg azt a hangulatot, melyet megteremteni hivatott. Bár a címe elég egyértelműen megfogalmazza, miről is akarna szólni ez az album, engem a végtelen szomorúság helyett érdekes módon valami, a nyugodtsághoz leginkább közelálló érzés tölt el, mikor hallgatom a Suicidal Emotionst, bár kétségtelenül jelen van egyfajta üresség érzet is Shane muzsikájában. A szövegek egyébként nyílván passzolnak a zenéhez, de nekem sajnos túl konkrétak. Ha szomorú, de tartalmas szövegekre vágyom, akkor inkább maradok a My Dying Bride-nál. Az Abyssic Hate-et pedig megtartom azokra a pillanatokra, mikor nem igénylem a darálást, de a szervezetem mégis black metalt követel. Nem egyszerű darab a Suicidal Emotions, nem is lehet akármikor hallgatni, de ha az ember szereti a fekete fém puritánabb, inkább az érzésekre (érzelmekre) ható oldalát, akkor nem sok jobb választása lehet ennél az albumnál.
